Ez a bejegyzés egy totál öntömjénező irománynak indult, már tervezgettem, szinte az ujjaimban éreztem a remek ötletemből fakadó elégedett leírást, aztán sajnálatos módon rendesen pofára is estem...

Úgy esett az eset, hogy Babuci még mindig imádja a karikás kendőt, mint korábban is írtam, én meg néha fáradt meg nyűgös vagyok és a délutáni alvása után a legegyszerűbb őt konyhaszolgálattal, sütéssel meg vacsorafőzéssel elfoglalni. Haladok is, ő is elvan és mindenki elégedett. Igen ám, de azt is írtam, hogy a keze viszont nagyon hosszú lett (és mellé őmaga igencsak öntudatos), így -bár okosabb és sokszor szófogadóbb- de egy-két dolgot nem szívesen csinálok kendőben már, pl. a sütőből való kipakolást. Ezért bevezettem azt, hogy amikor a sütőben machinálok, akkor odakísérem a konyha átellenes felébe a radiátor tekerhető gombjához, és közlöm, hogy "kapaszkodj". 

Ő lelkesen fogja a gombot, néha elengedi és merészen tesz egy egész lépést, de ilyenkor mindig rászólok és visszaküldöm csövet /gombot fogni, ezzel lefoglalja magát, és én se kapok infarktust, hogy a forró sütő mellett grasszál. Legutóbb viszont kitaláltam, hogy csokis muffint sütök, és kissé meglepődtem, mert mikor már betettük a sütit, amint kimondtam, hogy "hamarosan megnézem a sütőt", Babuci amolyan "mindenki a helyére" stílusban átrohant a konyhán és ment gombot fogni. Közben büszkén nézett rám, én meg nem firtattam a szerencsémet, hanem nagyon megdicsértem, gyorsan bekukkantottam a sütőbe, amit eredetileg épp nem akartam. Viszont ezt egymás után vagy hatszor megjátszotta, én meg úgy gondoltam, hogy gyakorol, így újra bekukkantottam a sütőbe... meg újra... és újra...

Mígnem elkészült a muffin. Az asztal tele volt pakolva, ezért előbb elpakoltam egy kicsit, majd elküldtem Babucit kapaszkodni (itt jött az önelégültség, de nagyon), ő ment is, én meg elkezdtem kivarázsolni a sütő tartalmát. Épp ott álltam, a fél kezemben a tűzforró tepsivel, nyitott sütővel (beépített sütő, babakéz-magasságban természetesen), mikor ő egyszer csak gondolt egyet, elengedte a gombot, majd vigyorogva átszáguldott a konyhán!!! Villámgyorsan sütő becsuk, muffin visszalök, majd baba elkap, (halálra rémültem egyébként mert iszonyúan gyors volt, tényleg az orra előtt csaptam be a sütőt...) és utána megpróbáltam megbeszélni vele, hogy anyu megijedt, ilyet nem csinálunk stb. Úgy tűnt, hogy átment az információ, de az is tény, hogy most kissé megingott a hitem a megbízhatóságában (jó, ez eddig sem volt igazán vakhit).

Viszont a dolog azóta továbbra is működik, a sütőben való pakolászásnak most már kötelező kelléke a kapaszkodó Babuci, aki alig várja, hogy a kényszerű rabság megszűnjön... Ezzel együtt is, a sütőt napi szinten (többször) is használom, mert igényes közönségem "sül-sül" felkiáltásokkal követeli az újabb és újabb sütiket, majd lelkesen csemegézik az elkészült műveinkből.

A hektikus kezdet után egyébként az egész csokis  muffin-ügy elég macerás napon történt, úgyhogy arra sem volt időm, hogy a kész sütiket lefotózzam. Ezért ihletadónak inkább felteszem a legutóbb sütött csokis-vaníliás kuglófot (természetesen Limara receptje, ki másé?) kissé átalakítva. A recept az első könyvéből való, de így is megtaláljátok :) A tojást nem felejtettem ki, csak Babuci még nem reagál rá egyértelműen jól így nem tettem bele. 

• 1,5 dl meleg tej
• cs. só
• 10 dkg cukor
• 1 citrom lereszelt héja
• 1 tk. vanília kivonat
• 25 dkg tk. tönkölyliszt
• 25 dkg finomliszt
• fél dl limoncello
• 3 dkg élesztő
• 15 dkg lágy margarin
• 2 ek. kakaó
• 2 ek. meleg víz

A margarin kivételével a többi hozzávalót a gépbe pakoltam, miután összeállt, apránként belekevertem a margarint is. Ennél a lépésnél nagyobb türelmet javaslok, mint amit én mutattam, mert az én gyors módszeremmel takaríthattam ki a kenyérsütő gépet, mert mindenhova szétfröcsögött a margarin. Szóval csak lassan. Ezután kettészedtem a tésztát és belekevertem a meleg vízből és kakaóból készített masszát.

Egy órát kelesztettem, közben elszaladtam a Dédiért a Manóval, majd miután visszaértünk együtt és mindenkit kihámoztam a kabátjából, akkor megformáztam: a két tésztát kinyújtottam Babuci aktív segédletével (nyú-nyú, nyomnyom!!!) és egymásra fektetve feltekertem, mint a bejglit. Ezután megcsavartam az ellenkező irányba a tésztahurka két végét és beletettem a vastagon kivajazott kuglóf formába. Újabb órát kelesztettem, utána elküldtem Babucit gombot fogni, kibányásztam a sütőből és kitettem az ajtó elé a hóba. (Igen, jól olvassátok.)

Míg megettük a levest, lehűlt, és remek második fogás lett belőle (és Babuci ismét új szót tanult :) ). Süssétek meg, életem legfinomabb kuglófja lett :)