Na, ilyen gyorsan sem készítettem még reggelit... Reggel jöttem rá, hogy nem sütöttem kenyeret, majd észrevételezve, hogy nagyjából semmi más nincs itthon, amit enni lehet, gondoltam, marad a zabkása. Babuci úgyis azt kap, így legalább nem nézi ki a szánkból a falatot.

Fogtam az aprószemű zabpelyhet kb. két pohárral és tettem hozzá két pohár vizet, három nagy csipet fahéjat, gázra tettem, kevergettem. Eközben természetesen vehettem kisebb lángra, mert Babuci az ágyában a legújabb, félig térdelő -ülő helyzetében már hajtogatta a "Hamm"-okat. Pontosabban ordítozta, és egy idő után azt is megunva inkább visításba kezdett. Előszedtem a karikást és a reggeli többi részét együtt hoztuk össze. Mikor a kása megfőtt, kiszedtem az ő részét és üvegreszelőn belereszeltem egy almát. (A háttérben azért elhangzott néhány "ümm"és "hamm"). 

A többibe belekevertem egy deci tejszínt meg két kanál eritritet, mélytányérba mertem és körélöttyintettem még egy kis tejszínt (szó szerint mert Babuci meglökte a kezem, mikor szerezni akart belőle). Az én részemre Canderel kakaópor került, T. pedig banánszeleteket és még egy kis eritritet kapott rá.  

Babuci meglátta és ennyit szólt: "Hamm!"

Végül a hozzávalók:

• 2 bögre zabpehely
• 2-3 bögre víz
• pici fahéj
• 1,5 dl tejszín
• kakaópor, banán, a babának alma