Az a helyzet, hogy kissé hektikus mostanában az életünk, mivel T. kiküldetésen van, és még néhány nap, míg újra lesz. Így a receptjeimet csak Babucin tudom tesztelni, aki azonban nem tökéletes tesztalany, hiszen valljuk be, kevéssé adhatok olyan valaki véleményére, aki mindenáron papucsot akar enni. Ezzel együtt azért próbálkozom. Legutóbb az egyik Mama a piacon járt, ahonnan hozott nekünk nagyon finom őszibarackot. Annyira jól néztek ki, hogy már rögtön láttam, hogy milyen finom süti lesz belőlük. Mióta újra van sütőm, egyszerűen sütési kényszerem van, és ebben még a dögmeleg sem tud megakadályozni. 

Szóval kitaláltam, hogy az őszibarack mellé egy kis kardamom is kívánkozik, hogy citromosabb és intenzívebb legyen az íze, ezért reggel felkelés után, míg Babuci elgajdolt a járókájában, gyorsan bekevertem a muffint. Természetesen megszívtam, azóta pedig rájöttem, hogy gyanakodnom kellett volna. Ugyanis az, hogy "jól elvolt" azt jelentette, hogy talált egy kevés celluxot a bútor szélén, amivel az ajtaja rögzítve volt (tisztában vagyok vele, hogy létezik gyerekzár az ajtóra, okkal nem azt tettük fel) és ráérő idejében szorgos kis ujjacskái segítségével lekapargatta azt, majd összegyűrte és elégedetten betömte a szájába. Ennél a mozdulatnál értem oda és nagyon gyorsan visszaszereztem a kóbor celluxot. Ráadásul ezek után éltem a gyanúperrel, hogy a további három celluxnak is nekiveselkedik, ezért inkább kiraktam a járókából és odatettem az ágy szélére néhány játékot, hogy lepakolhassa őket. Csakhogy ott felejtettem a táskámat is, egy kicsit beljebb, ami annyira vonzó volt, hogy azonnal lekötötte. Azonban én ezt nem láttam, mert a jól végzett munka elégedettségével mentem vissza a konyhába, még gratuláltam is magamnak, hogy milyen kreatív vagyok...

Nem sokkal ez után történt sajnos, hogy kikacagtam a szenvedő gyerekemet. Nem szép dolog ilyet csinálni, tudom is, és az a helyzet, hogy nem érzem magam kellemesen amiatt, hogy ez történt, de nem bírtam megállni. A következőre értem oda: a gyerekem vörös fejjel ordít, és egyre közelebb kerül a földhöz az angol spárga kivitelezése közben. Eközben konokul szorongatja a táskám pántját, és nyakát minél feljebb nyújtva igyekszik azt megenni. Itt persze azonnal megsajnáltam és szaladtam kiszabadítani (egyedül leülni a sima padlón még nem tud, csak a játszószőnyegen) csakhogy későn értem oda. Abban a pillanatban egyszer csak a gravitáció elvégezte a dolgát, Babuci lecsüccsent, a táska meg a fejére. Semmi nehéz nem volt benne, de azért igencsak váratlanul érhette az égi áldás, mert azonnal hangosabb visítási fokozatra kapcsolt. Olyan ellenállhatatlanul mulatságos volt, ahogy ült, biggyesztve visított és próbálta lehámozni a fejéről a táskát, hogy nem tehetek róla, miközben felkaptam és megölelgettem, kitört belőlem a nevetés. Még a kötelező, léleknyugtató szopi közben is nevettem, úgyhogy hamarosan fel is hagyott vele és sértődötten folytatta a visítást. Le lehetett olvasni az arcáról hogy ilyen mostoha, undok bánásmóddal ő nem tud mit kezdeni. Még a biggyesztéssel is próbálkozott, hátha az meghat, aztán amikor látta, hogy anyján pillanatnyi elmezavar uralkodott el, megunta, és lement a földre az áldott, és megértő papucsok társaságába. 

Eközben a muffin is kisült, és mondhatom, sikerült vele meggyógyítani a sebzett babaönérzetet :)

Hozzávalók: 

• 25 dkg tk. tönkölyliszt
• 1 dl olaj
• 2 tk. sütőpor
• 3 nagyobb őszibarack meghámozva és kockára vágva, egyszer botmixerrel beleturmixolva, hogy legyenek benne összetört darabok
• 70 g tejföl
• 70 g joghurt
• 2 evőkanálnyi vízzel főtt, mikrós zabkása (tojás helyett)
• 1 kiskanál kardamom mozsárban megtörve
• 5 dkg barna nádcukor
• 5 dkg eritrit

Elkészítés:

A tojáspótlóhoz 2 -3 ek. zabpehelyre annyi vizet öntünk, amennyi ellepi. Másfél percre betesszük a mikróba, majd a kész gezemicét összekeverjük a többi hozzávalóval, kivéve a cukrot és eritritet. Mivel ez félig bababarát süti, így az ő részébe nem tettem cukrot és édesítőt sem. A gyümölcsöt darabosan és turmixoltan is szeretem a tésztához adni, mert így lágyabb, finomabb lesz a süti. A babának szánt részt kiszedjük, a többihez hozzákeverjük a cukrot és eritritet. Végül 200 fokos, előmelegített sütőben megsütjük.