Avagy van élet a szendvicsen túl

Reggeliző

Reggeliző

Péksüti - nem, nem én sütöttem

Ez egy közepesen rosszkedvű bejegyzés lesz

2017. június 17. - Saine

Az a helyzet, hogy ez nem az én hetem, ezt már hét elején megállapítottam. Biztos ismeritek az érzést, amikor minden az égvilágon összejön, na pontosan ez történt most. A héten megadta magát a mosógép (három alkalommal árasztva el vízzel a fürdőszobát). Tudom, mi a csudának teszek be még egy mosást, amikor már az előzővel is gondok voltak, de az ember gyarló, ami azt illeti, abban reménykedtem, hogy majd valami jótét lélek megszán az égieknél odafent, és az első után minden olajozottan fog menni... Na nem így lett. Miközben a vizet takarítottam, közelharcot vívtam Babucival is, aki úgy érezte, hogy életének értelme könyékig belemászni a többcentis vízbe. Kicsit sziszifuszi volt a dolog mert abban a pillanatban, amint visszavittem, hátraarcot csinált, csatakiáltást hallatott, majd a kis cuki meztelen lábacskáin csattogva újra megjelent a hátam mögött, mint a kejfeljancsi. Ezt eljátszottuk úgy hússzor, mikor nekem már vörös volt a fejem akkor rikkantásokkal kezdte el nyomatékosítani a szándékát. Ekkor meguntam és betettem a kiságyába, így legalább oka volt arra, hogy felállva, szintén vörös fejjel ordítson, mint a sárkány az inzultus alatt. Jó, hogy nem volt kandi kamera a lakásban, mert elég vicces látvány lehetett, hogy két törlés és csavarás között, kissé lihegve, végigénekeltem a teljes népdal repertoáromat, mely csodagyönyörű hangokat Babuci óbégatása festette alá. 

Ezek után segítségül hívtam az áldott jó és kedves Mamákat és a nagynénit, és mindenkire rásóztam egy adag szennyes ruhát. A lakásunk legalább ezzel párhuzamosan átlátható és világos lett, ebből levonhatjuk a következtetést, hogy túl sok cuccunk van...

Nem mondhatnám, hogy mosolyogva fogadtam ezek után, hogy a sütő is bemondta az unalmast. Egyszerűen nem lehetett elzárni, így a felső részét, a gázégőket sem lehetett használni, nekem pedig kezdett nagyon, de nagyon elegem lenni ebből a hétből. Ezután ripityomra törtem egy poharat, természetesen az egyik kedvenc készletemből, majd porszívót szereltem, nem működött a kocsiban a riasztó, eltört az orrszívó. (Most komolyan, ez mikor történt??? Csak akkor láttam, amikor már szét volt repedve!) Emellett Babuci oltást kapott. Plusz lejár a jogosítványom és egyelőre nem tudom megcsináltatni, úgyhogy mindezek után szerintem a minimum volt, hogy kajával vigasztaljam magam (stresszevő vagyok, úgyhogy ha még sok minden jön, cserélhetem le a ruhatáramat :) ). 

Ehhez jött, hogy Babuci konkrétan egész éjjel szerintem maximum hat órát aludt, ebből következően én jóval kevesebbet, azt is legalább nyolc részletben, úgyhogy reggelre már tökéletesen nyűgös és frusztrált voltam. Viszont amíg Babucit pelenkáztam és átöltöztettem, addig T. átment a Lidl-be és hozott finom péksütit, és (állítólag Babuci ihletésére) köszönetképpen az éjszakai sok kelésért kaptam egy csokor gyönyörűségesen szép sárga rózsát :) Teljesen elolvadtam :) Csodásak ezek a fiúk :)

Nem mellesleg reggelire friss tk. kiflit és mogyorókrémes párnát is kaptam :)

Babuci májkrémes kiflit kapott, amit az új etetőszékében trónolva, némi paradicsom és elmaradhatatlan uborka kíséretében fogyasztott el. Úgy láttam, hogy igencsak találkozott a tetszésével :) 

kifli_es_mogyorokremes_peksutemeny.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://reggelizz.blog.hu/api/trackback/id/tr6012602435

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása