Zsenge gyermekkoromban egyszer valamelyik ovis barátnőm megjegyezte, hogy a sokadik idős rokona vett csalánfürdőt. A gyerekeknek érdekes képzettársításai vannak néha, így én is meglehetősen furcsán képzeltem el a dolgot. Gondoltam, van egy nagy, üres medence, az alján sok csalánnal, mint az erdőkben egy-egy folt, és láttam magam előtt az abba ugráló, fürdőruhás öreg néniket-bácsikat. Nos, azóta is ez a kép van előttem ha csalánfürdőről beszélünk. 

A homokfürdő említésekor azonban mostantól egész életemben Babucit fogom látni... 

Tény, hogy a meleg, nyári napjainkat a különböző anyagokban való pacsálás töltötte ki. Egyik reggel arra jutottam, hogy a fél órás alvásával lerendezettnek tekinti ezt a kérdést, viszont extra nyűgös, úgyhogy inkább lemegyünk az udvarra, ott majd felvidul. A dolog be is jött, onnantól kezdve, hogy ráadtam a kalapot és közöltem, hogy megyünk ki, hangosan ordítozva követelte, hogy induljunk már el, alig volt időm az üvegébe vizet készíteni. Mikor leértünk, láttam, hogy a házból már ott van egy kedves anyuka és a két kisfiú, akik roppant cukin és kulturáltan homokoztak, így veszélytelennek ítéltem meg a helyzetet és bepakoltam Babucit a homokozóba. Innentől lelkesen túrta a homokot és alig vette a szájába, csakis és kizárólag akkor, amikor valami macska által otthagyott ajándékot óhajtottam volna kihalászni a homokból egy kicsit arrébb. Babuci abban a pillanatban kihasználta, hogy elterelődött a figyelmem és a szájába vett egy adag homokot. Természetesen nem ízlett neki és fintorgott hozzá (na de tényleg, akkor mi a csudáért????!) majd egy laza mozdulattal fejre fordította a homokos vödrét, természetesen a feje fölött. Az anyuka együttérző mosollyal figyelt bennünket...

Délután anyunál voltunk, ahol az ötven fok tiszteletére megejtettük a fürdő 2-t, ugyanis felállítottuk Babuci medencéjét, amit korábban kapott nála. Azt a boldogságot látni kellett volna. :D Sajnálatos módon azonban szerintem nem jött át neki a lényeg, miszerint a medence arra való, hogy benne pancsoljon. Ezért ezt kb. három perc alatt megoldotta és utána inkább kifele tendált. Ezért félig kilógott a medencéből, és közben a számára elérhető füvet, földet, ágacskákat belehordta a vízbe. Anyu is együttérző mosollyal figyelt bennünket... (főleg, mikor megpróbáltam Babucit ebben megakadályozni és ezért visított, mint a malac).

Majd elutaztunk a családdal Orfűre, ahol a tóban volt egy belső kacsaúsztatós homokpad. Gondoltam, szuper, épp Babuci magasságához való, viszonylag veszélytelen. Na, a veszélyességgel nem is volt baj, csupán az alján található vizes homokkal, (szerencsére nem iszap volt) amit Babuci marékszámra (!!!!) tömött a szájába. Ketten voltunk ott vele a Mamival és ehhez képest nem tudtuk megakadályozni. Két napig csillámosat kakilt miatta (ha valamelyik cég piacra dobja a csillámló sárbarna felsőt, tudjátok, hogy tőlem lopta) én meg paráztam, hogy lesz-e tőle baja vagy nem. Természetesen nem lett, ezzel együtt nem fontoltam meg a gyermekem táplálkozásának átalakítását kvarc-alapúra.

És mivel ez egy kajás blog, azt is elmesélem, hogy nem volt felesleges a rengeteg kendős főzés, ugyanis mikor legutóbb odaadtam Babucinak egy lábost meg egy fakanalat azzal az elvárással, hogy majd néhányszor földhöz veri őket, a gyerekem kihalászott egy krumplit a kosárból, beletette a lábosba és a fakanállal kevergetni kezdte. Mit ne mondjak, dagadt a májam, na :D Bár más kérdés, hogy kihalászta a többi krumplit is a kosárból, majd fejre állította a kosarat, kiszórva belőle az összes koszt és homokot, majd nekiállt széthajigálni a krumplikat és néhány hagymát is utánaküldött....Ezután belopta a kosarat a nagyszobába, és elkezdte eldugdosni a krumplikat a játékok között. Mama árgus szemekkel figyelte, és kiszedte őket, bár baljós sejtése, hogy egyet nem vett észre, úgyhogy közölte, hogy ha fura szagot érzek, akkor a játékokat túrjam át, hátha találok valahol egy hajdanvolt dicső krumplit.

No mindegy, szóval a recept, méghozzá rendhagyó módon nem reggeli, mert Babuci egy éves lett, és erre az alkalomra prezentáltam egy napszemüveges oroszlán tortát :) (Mondjuk öcsém szerint ez egy cici-oroszlán torta, és azóta ezen röhög. Valljuk be, hogy Babuci ízléséhez igencsak illene ezzel a gondolattal is, de eredetileg nem ennek szántam.)

Hozzávalók a tésztához: 

• 20 dkg tk. tönkölyliszt
• 10 dkg rama
• 2,5 dkg cukor
• 2,5 dkg eritrit
• 1 tk. sütőpor

Elkészítés:

A hozzávalókat összegyúrjuk, majd kinyújtva megsütjük.

Hozzávalók a krémhez:

• 450 g joghurt 
• néhány szem őszibarack feldarabolva
• ízlés szerint cukor 
• 1 cs. zselatin

Elkészítés: a zselatint a joghurttal felmelegítjük, belekeverjük a többi hozzávalót és lehűtjük.

De nem is mi lennénk, ha valamit szépen, normálisan tudnánk megcsinálni... idetartozik Babuci első szülinapja is. A torta kisebb változtatásokon esett ugyanis át. A tervem eredetileg az volt, hogy szépen a kerek lap tetejére teszem a krémet (formában készítettem a krémet). Csakhogy Babuci közbeszólt, ugyanis elkezdett a kerek tortahordó dobozzal játszani, amit letettem a földre, (persze mi a csudának rakom oda, tudhatnám, hogy ez lesz belőle) így a tortalapom millió darabra tört. Úgyhogy ott álltam a gyerekem első születésnapján egy ripityomra tört tortával, egy félig dermedt krémmel és a kérdőjellel, hogy most hogy köszöntjük így fel, mert már útban voltunk a köszöntésre. Eredetileg nem is lett volna még családi köszöntés de technikai okokból ki kellett mennünk a Mamához így végül négyesben köszöntöttük. 

Úgyhogy gyorsan összetörtem a maradék lapot is, kis margarinnal összedolgoztam és rányomkodtam az oroszlános formába rakott krémre tortalapnak. Egyébként ritka szerencsés véletlen volt, hogy összetörte, mert a torta fenomenálisan jó lett, egy ültünkben megettük, és Babuci pontosan az elvárt lelkesedést tanúsította irányában. 

Boldog születésnapot, kicsi fiam.