Nem, ez nem egy Lidl által támogatott poszt :) De egyszerűen nem tudok elmenni amellett (szó szerint, mivel itt van a bolt tőlünk egy ugrásra), hogy a Lidl jó minőségű kajákat (meg mindenféle más vicik-vackot) árul, ami sokszor még az IR étrendbe is beilleszthető. Vagy legalábbis kisebb kilengés, mintha másutt venném. Plusz az utóbbi időben inkább a kreativitásom kiélésére helyeztem a hangsúlyt és inkább mindenféle extra reggeliket készítettem. Ennek következtében botrányosan elhanyagoltam a kenyérsütést, úgyhogy gyakori vásárlója voltam a teljes kiőrlésű stanglinak ha mégis kellett valami pékáru.

Ennyi bevezető után a lényeg: a mostani egy rendkívül gyorsan elkészíthető, de szerintem mégiscsak szokatlanul finom reggeli, aminek a bevásárlás az alapja. Mivel tudtam, hogy T. korán indul majd, így nem terveztem semmi hosszadalmasat, de persze nem is én lennék, ha nem cifráznám egy kicsit :).

Előző nap, előkészítésként, feltettem a hátamra Babucit a kendőben, fogtam az új hordozós nyakláncomat, (amit azonnal betömött a szájába, szóval jó választásnak bizonyult), és elmentünk vásárolni. Nem részletezem, elég annyi, hogy az egész bolt zengett tőle, úgy kurjongatott örömében, főleg, mikor a zöldséges pulthoz értünk. A többivel még nem tud mit kezdeni, de a zöldségeket megismeri, úgyhogy már a banánnál (az volt a szélén) elkezdett hammogni, a paradicsom és az uborka láttán pedig totális extázisba esett, ugrált fel-le a hátamon és közben a hajamat cibálta, hogy irányba állítson a következő érdekes "Hamm"-hoz. Miután végiverekedtük magunkat a bolton, már telepakoltam két hatalmas cekkert, illetve elviseltem a kíváncsi pillantásokat, amiért a hátamon hordozom Babucit. Azért remélem, hamarosan megszokják...

A címben szereplő mondat, egyébként nem meglepő módon, T. szájából hangzott el másnap reggel, miközben űzötten rohangászott fel-alá, én pedig laza nyugalommal fogtam a reggelihez. Nagyjából öt perc alatt prezentáltam az előző nap vett stanglit illetve kevés olajon megsütöttem a grill kolbászokat. Ennek érdekében közelharcot vívtam Babucival, hogy ne egye meg őket nyersen (az én elképzelésem az volt, hogy ő egyáltalán nem eszik grill kolbászt se nyersen se máshogy de itt álláspontjaink erősen különböztek). Amíg sültek, felvágtam a zöldséget és ellökdöstem a kezét a paradicsomtól és az uborkától is, mondván, várjuk már meg, míg az asztalhoz ülünk. 

Hozzávalók:

• fejenként fél-egy teljes kiőrlésű stangli
• grill kolbász
• mustár, zöldség a tálaláshoz

Gondolom, mondanom sem kell, hogy Babuci felfalta a grill kolbászomat és elmarta a kiflimet is, mivel a saját vajas kiflije nem bírt elegendő vonzerővel.

Ja és még egy kis fényezés a gyorsaságomnak: T. még éppen beért.