T.-vel való kapcsolatunk édes hajnalán, réges-régen, emlékszem, hogy nálam jobb háziasszonyt nem hordott a hátán a föld. Minden egyes nap végignyaltam a lakást, kivasaltam az összes göncünket, este pedig kikészítettem a papucsát. Na, ezek egy része megmaradt. Valljuk be, majdnem minden nap takarítok, mert Babuci életcéljának tekinti, hogy mindent, de értsétek, mindent megegyen, amit a földön talál, kifejezett tiltásom ellenére. Másik része, a jó háziasszonyi rész, lassan kiveszőben van. Ezt a lakás állapota kiválóan példázza, ugyanis egy káosszal keresztezett röfibunkerben élünk (szó szerint, ugyanis van egy nagy, és három kicsi IKEA-s malacunk), ahol kínkeservesen próbáljuk fenntartani a kulturált életszínvonalat. 

Tegyünk is egy rövid, virtuális szemlét a lakásban. Belépéskor szerencsésebb napokon tök üres előszoba fogad, ugyanis Babuci imád papucsolni és cipőzni, ezért minden lábbelinket behánytam a kb. egyszer egy méteres spejzba (nyilván nem volt időm elpakolni), a porszívó, milliónyi papírtörlő (legjobb barátom!), vicik-vackok és zacskók tetejére. A szép, egyenletes előszoba padlót megtöri két félliteres PET palack (a konyha külső szélén tartjuk a félliteres vizeket és a műanyag üvegben lévő szörpöket és imád játszani velük), a konyhai papírtörlő gurigája, egy lefejezett teafiltertartó emberke szilikonból (imádja rágni), néhány játék és egy fél papucs, amit mégiscsak sikerült előbányásznia valahogyan. Kevésbé szerencsés napokon az előszobát színezi néhány kósza zsák, kicsi vagy még túl nagy méretű babaruhákkal, amit kaptunk, vagy küldünk valahova, a három napja vásárolt cuccok, amiket azóta sem volt még időm elpakolni, valamint egy műanyag gömbben lakó, színes reszelékes vízben úszó kacsa, amiben, ha Babuci épp kendőben van, ordítva meg szoktam botlani. 

A konyha többnyire edényekkel teli, ami fura, mert ugyan csak ketten vagyunk itthon és többnyire maximum hárman-négyen ülünk a vacsora asztalnál is, de napi két fullon járatott mosogatógép sem képes az edényekkel elbánni. A maradék marad estére. 

A fürdőszobában most már nem áll halomban a szennyes, mivel T. ügyes húzással polcot szerelt a fürdőajtó fölé, ezért a csap alatti tároló felszabadult, és oda hajigálom be a szennyest. Elborítják viszont a gumikacsák, (az egyiknek laptopja is van) meg a folttisztítók, amiből jelenleg ipari mennyiséget használunk. Emellett sajnos, egy korábbi, hibás döntésünknek köszönhetően, a modern fürdőszoba élményét egy, már régen nem működő, viszont békésen oszlásnak indult, és magából rozsdafoltokat eregető, automata szappanadagoló biztosítja.

A nagyszoba szétdobált zoknik és harisnyák illusztris gyűjteményét tartalmazza (az övéit), mivel még korábban megfigyeltem, hogy remekül elvan a zoknis kosárral, ezért nem bolondultam meg, hogy megfosszam ettől az örömtől, hadd válogassa, lencsét még úgysem adhatok neki :) 

Ha etetés után vagyunk, akkor a nagyszoba nagyjából kajával van lepetve és tartalmaz egy fürgén kúszó-mászó Babucit is, aki a hátam mögött próbálja újrahasznosítani a kaját, miközben takarítok. Egészen érdekes, négykézláb riszálós technikát sikerült kifejlesztenem már. :) Legutóbbi húzása az volt, hogy mire visszaértem a törlőruhával addigra beült az etetőszéke alá és békésen tízóraizta az őáltala öt perccel korábban lehajigált darabokat.

A reggeli egyébként nagyon finom volt, krumplis-zöldhagymás muffin, belereszelt füstöltsajttal. Babuci lelkes hammogásba fogott már az illatok miatt, ráadásul nagy megtiszteltetésemre a szokásosnál kevesebbet hajigált le belőle. (Recept később.)

A kisszobát rács zárja el a többi szobától, mivel totál kaotikus, mert mindent, amihez nem nyúlhat hozzá, ide zsúfoltunk be. A dolog szépséghibája, hogy sajnos nem mindig kapcsolom be a rácsot, tehát elég gyakran fordul elő, hogy mint az őrült, rohanok utána és elhúzom a gurulós szék kerekétől, a szekrény gombjaitól vagy a száradó ruháktól. 

Ennyit a bemutatásról. Gyakorlatban ez annyit jelent, hogy tegnap este, észrevételezve, hogy a konyhára ráfér egy alapos sikálás, kezelésbe vettem. A végére amennyire lehetett, konszolidáltam a helyzetet, majd csak úgy gyorsan, kézzel, felmostam az előszobát és a konyhát. Ez ma reggelre derült ki, hogy nem volt igazán jó ötlet, ugyanis nem úsztam meg azóta kb. négy másik felmosást, mivel azzal indítottam a reggelt, hogy reggelikészítés közben szétlocsoltam a pulton és a kövön nagyjából egynegyed üveg étolajat. A jó hír, ezzel a balesetek sorozata épp csak elkezdődött, majd leírom, ha eldöntöttem, hogy sírjak vagy nevessek rajta...

Maradjunk inkább a receptnél :)

Hozzávalók:

• 5-6 ek. krumplipüré
• újhagyma zöldje, összeaprítva, ízlés szerint
• 25 dkg tk. tönkölyliszt
• 1 kk. só  (ízlés szerint)
• 10 dkg füstölt sajt
• 1 kk. sütőpor
• 2 dl tejföl 
• 1 dl víz
• 1 dl olaj

Elkészítés:

A hozzávalókat villával összekeverjük (nem kell túlzásba vinni), és kiolajozott vagy szilikon muffinsütőbe tesszük. Nem szabad papír kapszlit használni hozzá, mert beleragad. Kb. 15-20 percig sütjük, előmelegített sütőben 180 fokon.