Bárki megmondhatja, aki ismeri, hogy az én gyöngyöm-bogaram egy jó evő baba. Az már egy másik kérdés, hogy mindez mivel jár. 

Anno a régi szép időkben, amikor még csak kezdtük a hozzátáplálást, a BLW mellett döntöttünk, mert szimpatikus volt, hogy a gyerek eszik "magának" nem mi etetjük, ezzel kvázi amennyire lehet, átadjuk neki a teste fölött az irányítást. Sok más előnye is volt, ezen kívül, ami miatt így döntöttünk, de a lényeg az, hogy eddig ez remekül (bár maszatosan) működött is, a gyerekünk a hüledező nézősereg orra előtt maszatolta össze és ette meg az összes kaját, amit elé tettünk. (Ebbe beleértve a Márton-napi libát, illetve a kísérő lilakáposztát, törtkrumplit és fokhagymás répát is.) Az elején tette ezt az én ölemben ülve, később pedig kapott az unokatestvéreitől egy hiperszuper, kacsalábon forgó, stram etetőszéket. Itt azonban Babuci tulajdonképpen vérszemet kapott és rájött arra, hogy a kaja az evésen kívül még egy sor dologra jó: figyelemfelkeltésre, trancsírozásra, festéknek, és nem utolsósorban UFO előállítására. 

Bizony, kicsi, ártatlan arcú Babuci abban a pillanatban, hogy első éhségét csillapította, körülnéz, hogy mivel tehetné mókásabbá az étkezést, és az utóbbi időben rájött arra is, hogy a " fogom és elengedem" illetve a "messzire hajítom" módszerek messze felülmúlják egy átlagos, unalmas étkezés szórakoztató hatását, így megéri ezen mozdulatsorokat gyakran ismételni. 

Így esett, hogy az utóbbi időben már a terítéskor számítok ilyen-olyan meglepikre, ezért többnyire három-négy kanalat és villát készítek oda, csakis és kizárólag repülés céljára. (Na jó, én arra számítok, hogy enni is fog velük :) ) 

Másfelől viszont az ízlése is finomodott, így amíg korábban örült,hogy ételhez jutott... (Értsd, semmit, de semmit nem ehettünk meg előtte, amiből nem kaphatott, mert odaslattyogott és nyálcsorgatva nézte ki a Dédi, Nagymama, vagy épp bárki szájából a falatot. Erre az inzultált egyén úgy öt perc után többnyire vagy motyogott valami olyasmit, hogy "tulajdonképpen majd később is meg tudom enni" és otthagyta a kaját, mert ezzel a lelki presszúrával nehéz azért mit kezdeni, vagy adott a szegény szenvedő éhezőnek egy kis uborkát vagy paradicsomot és ezzel megoldotta a gondot.) Szóval addig míg korábban jó volt, ha kapott valamit, most már konkrét elképzelései vannak, hogy mit óhajt.  

Így esett,hogy T. készítette el az ő reggelijét, sárgabarackos zabkását. (Nagyon, de nagyon finom lett, megkóstoltam, pedig tilos lenne a gyümölcs reggel, de konkrétan csorgott a nyálam, olyan kellemes íze és illata volt). Én ezalatt kendőbe pakoltam a Hammogó Babbancsot, majd hátulról csápoló kis karjait félrepakolgatva előszedtem a spejzból két korábban vásárolt magvas bagelt. Már az elején gyanakodnom kellett volna, mert amíg főztem, Babuci folyamatosan kommentálta a tevékenységemet és kérő (legyünk őszinték, követelőző) mozdulatokat tett a sült sonka, zöldségek és egyebek irányába. Nem csodálkoztam, mert nagyon jó illatok terjengtek, más kérdés, hogy eleve meg is csúsztunk a reggelivel, ezen megfontolásból gyorsan végeztem és megkértem, T-t , hogy hozza be a cuccokat, én pedig előre mentem a szendvicsekből kihagyott mozzarellával és hónom alatt Babucival, akit rögtön vittem kezet mosni és bepakoltam a székébe.

Csakhogy ugye az ő reggelije még nem érkezett meg, ezért, hogy elcsitítsam a Hamm-okat, adtam neki egy kis darab mozzarellát, Ízlett is neki, én pedig továbbra sem fogtam gyanút, megérkezett a zabkása, szendvicsek és szépen leültünk reggelizni. Csakhogy abban a pillanatban, amint Babuci észrevételezte a kínálatot, és rájött, hogy az ő számára babér és bagel helyett zabkása termett, teljesen felháborodott és döbbenetét azzal mutatta ki, hogy hozzá sem nyúlt a kásához. Ilyet még sosem csinált, meg is lepett, próbáltam kínálgatni, tüntetőleg ettem a kásából, az arcomra ragadt mosollyal ismételgetve, hogy milyen finom, de erőfeszítéseim süket fülekre találtak és akkor Baucit már csakis és kizárólag a mozzarella érdekelte, valamint a mi bagelünk tartalma. Első kínálásra szórakozott pillantást vetett rám és a mozzarella felé nyújtózkodott, egyidejűleg ujjával rámutatva, hangos "EEE" kíséretében. Mikor én továbbra is a zabkása kínálásához ragaszkodtam, simán fogta, kivette a kezemből a kanalat majd lehajította a földre. Amíg én döbbenten hápogtam, újra jelezte, hogy mozzarellát akar, majd megpróbálta a tányérját is a kanál után küldeni, de eddigre magamhoz tértem már annyira, hogy ezt meg tudtam akadályozni. 

Így esett, hogy nekem nem jutott mozzarella, Babuci viszont bepuszilta a nagy részét, meg a sült sonkából nem keveset, majd szerzett paradicsomot is, hogy leöblítse. A kását én ettem meg tízóraira, mert hozzá sem nyúlt...

Végül a szendvics hozzávalói: 

• sajtkém a kenéshez
• paradicsom karikák
• mozzarella
• pici olívaolajon pirított sonka
• magvas bagel

Jó étvágyat :)