Az a helyzet, hogy szerintem jól főzök. Ezt a beképzelt állítást Babuci is folyton megerősíti, mert nem elég, hogy rendszeresen igyekszik megszerezni az alapanyagomat, de a kész műveket is határozottan jó étvággyal fogyasztja el. Más kérdés, ahogy anyukám felhívta rá a figyelmemet, hogy a főztömön kívül, Babuci elfogyaszthatónak ítél még egy sor dolgot, így a könyveket, felmosórongyot (a múltkor gyorsabb volt, mint én), a járóka csúszásgátlóját (ne is kérdezzétek), az általa kilapított hangyákat, amíg én a jogsimat intéztem (Mama szerencsére gyorsabb volt). A legutóbbi sláger a tökös-pulykahúsos lasagne volt (T. is eltüntetett egy hatalmas adagot, így azt gondolom, igazán jól sikerült :) ) illetve az alábbi lecsós kenyér. Ez a recept tulajdonképpen egy mix, Limara lecsóval töltött kenyere és a sógornőm utánozhatatlan töltött kenyere adta az ihletet. Babucival együtt sütöttük, megint, amíg a karikásban volt, mindent tanulmányozott és odáig volt az örömtől, mikor bekapcsoltuk a kenyérsütő gépet. Míg lelkesen dumált, csipogott és ümmögött, beledobáltam a gépbe az alábbiakat:

Hozzávalók

• 20 dkg tk, tönkölyliszt
• 1 tk bazsalikom
• fél tk só
• 1 ek olívaolaj
• 1,25 dl víz
• 1 dkg élesztő

Miután a gép összekeverte (ami azt jelenti, hogy az alatt a 14 perc alatt én ötvenhatszor nyitottam fel a gép fedelét, hogy megnézhesse, hogyan keverednek az alapanyagok), körülbelül fél órát kelesztettem, majd a közepébe belehalmoztam a kolbászos lecsót, amibe belekarikáztam még némi virslit. Ezen a ponton letettem a totál felháborodott Babucit, mivel egyszerűen nem tudtam lebeszélni arról, hogy azon nyers, hideg állapotában neki ne essen a virslinek. Mivel már el is kezdett nyúlkálni érte, harsány "aggya" és "de" kiabálással, én pedig féltettem a kendőm épségét a paradicsommártás miatt, letettem a szobában és a figyelmébe ajánlottam a karikatornyot. Karikatorony repült (esküszöm, ha nem tőlem örökölte volna a célzókészségét, tuti hozzám vágja) és majdnem el is talált, miközben kifele sétáltam. Azalatt a fél perc alatt, míg utánam mászott és visított, énekelni kezdtem neki, és becsíkoztam a tészta tetejét, ráhajtottam a töltelékre, pici sajtot szórtam rá, majd gyorsan bevágtam az előmelegített sütőbe 200 fokra. Jól is tettem, mert Babuci a kendőből való letevés miatti bosszúját a papucsokon és a cipőkön élte ki és elkezdte szétdobálni és megrágcsálni az összes elérhető lábbelit. Miután elszavaltuk a "nem papucsolunk!", "de!" kezdetű népi felelgetőst, sikerült valahogy visszaterelnem a szobába és mesével múlattuk az időt, míg a kenyér kisült.

Vacsorára pedig megevett egy csomót, természetesen elkunyerálta T. és az én virslimet is, a sült paradicsomról nem is beszélve :) Tejföllel és madársalátával tálaltam, reggelire pedig néhány szem friss paradicsomot dobtam mellé, miután egy kicsit meglangyosítottam. Egy nap alatt elfogyott :)